„Az életemet gyászolom.” Ezzel a mondattal kezdődik a november 10-én megtekintett színdarab, melyet 46 másik diáktársammal és kísérőtanárainkkal, Simonné Keszei Anita, illetve Grodvaltné Martos Veronika tanárnővel néztünk meg a budapesti Vígszínházban. Csehov egyik leghíresebb művének, a Sirálynak a megtekintése volt utunk fő célja, azonban a nap folyamán másra is sor került.

Iskola után a szemerkélő esőben, délben indultunk el Budapestre. Az este hétkor kezdődő színdarab előtt különböző programokkal ütöttük el az időt. A csoport egyik fele a Westend plázában shoppingolhatott pár órát.

6 diák Grodvalt tanárnővel a Városligetbe tett egy kis kirándulást. A Zene háza szinte eggyé válik a környezettel, lyukacsos tetejébe kívül-belül magas fák nyújtóznak az ég, a fény felé. Közeledve az épülethez az volt az érzésem, hogy nem olyan óriási az épület, belül mégis tágas tér fogadott minket. Egy különleges, spirálszerű lépcsőn lefelé menet újabb és újabb szintek tárultak fel, két emelet mélységbe szálltunk alá. Itt várt bennünket a hangdóm programja. Ez egy hatalmas félgömb alakú kupola, ami nem csak egy különleges vetítő felület, hanem hangrendszer is egyben. A fantasztikus moziban babzsákokra telepedtünk le és indult a vetítés. 150 éves fővárosunk ikonikus épületei épültek-omlottak-úsztak keresztül felettünk, de sokszor úgy éreztem mintha velem mozdulna körbe a terem. Én bírom az ilyesmit, fél órás relaxáció, különleges épület, építészeti terek, csigalépcső, zenés körhinta. Szuper volt! (Grodvaltné Martos Veronika)

Az előadást mi páholyból nézhettük végig. A Vígszínház önmagában is gyönyörű szép, de a karmazsinvörös bársonyborítás arany díszítéssel még jobban kiemeli a hely eleganciáját és varázsát.

Az orosz vidéken játszódó műben mindenki másra vágyik, mint amije van. Mindenki másba szerelmes, mint akivel együtt van, s emiatt boldogtalan. Megjelenik benne a fiatal művészlélek, aki sikerekre vágyik, a sikeres színésznő, aki inkább fiatal lenne, a fiatal Masha, aki Moszkva nagyvárosába vágyódik, valamint az idős nagyvárosi író, aki a vidéki egyszerűséget kívánja. Végezetül senkinek sem sikerül a kitörés, mely visszatérő elem a műben.

A realista mondanivalót díszletekkel, jelmezekkel, modern technikai eszközökkel valósították meg a rendezők, a színdarab meglehetősen interaktívra sikeredett: néhány jelenetet nemcsak a színpadon kísérhettünk végig, hanem egy nagy kivetítőn is, ahol a szereplők közelről vették fel magukat. Stohl Andrást, Hegedüs D. Gézát valamint Vidnyánszky Attilát ismertük a szereplők közül.

Egy elég hosszú, elgondolkodtató előadást láthattunk, mely sok kérdésre egyből választ is ad, a sokszínű és egyedi feldolgozása miatt tetszett annyira. Biztosan sokan gondolkoztak a Sirály című művön még hazafelé is.

Köszönjük szépen az iskolának ezt a napot, felejthetetlen volt!