Az idei tanévben (egyszeri halasztás után) tavasszal került sor 4 pedagógus dublini, ill. 1 pedagógus athloni (szintén Írország) egyhetes továbbképzésére. A május 9-13. közötti kurzus címe: Projektalapú tanulás, míg a május 23-27. közötti tréning címe: Tudatos jelenlét és meditáció.

A képzéseken való részvételt hosszú szervező munka előzte meg, melyben a szakképzési centrum, ill. a Gordiusz Learning Zrt. munkatársai vettek részt. A kiutazóknak szándéknyilatkozatot kellett tenni, alá kellett írni az ösztöndíjszerződést és képzési szerződést, a hazaérkezés után pedig egyéni szakmai beszámolót kellett írni.

Én Athlonban tölthettem 6 felejthetetlen napot. A Shannon folyó két partján fekvő jellegzetes ír kisváros az ország szívében található. Szállodánk ablakából csodálatos kilátás nyílt a folyóra, ill. a szemközti parton a várra és a székesegyházra.

A délelőtti tréninget két kulturális program egészítette ki. Csütörtök délután látogattunk el várba, mely Írország normann inváziója alatt, a 13. század elején épült John király uralkodása idején. Az erődöt azért itt helyezték el, hogy megvédjék a Shannon folyó átkelőhelyét. Az évek során többször megerősítetteé, legutóbb a napóleoni háborúk során, amikor a tornyokat lerövidítették, hogy azok ellenállóbbak legyenek az ágyú tüzére. A legutóbbi helyreállítás csak néhány évvel ezelőtt történt, és 2012-ben egy modern kiállítás nyílt multimédiás állomásokkal és 3D térképekkel, amelyek öt évezrednyi történelmet rögzítenek Athlone-ban. A leglátványosabb rész egy 360°-os kinematikus ábrázolás Athlone ostromáról a Williamite háború alatt 1690-ben.

Egy másik délután vikingtúrára indultunk a folyón észak felé. A kb. 2 órás hajókázás során érdekességeket hallhattunk a Shannon folyó és a Lough Ree tó vadvilágáról és folklórjáról.

Athlone nevezetességei közé tartozik a Péter és Pál szentek temploma, mely neo-barokk stílusban épült. A katolikus székesegyházon kívül ellátogattunk a ferencesek rendházába is. Kihagyhatatlan szórakozóhely Sean bárja, mely Írország legrégebbi kocsmája. A hét minden napján eredeti ír zenét hallhat a nagyszámú közönség.

A többi délutánt is igyekeztünk hasznosan eltölteni. Vonattal elutaztunk nyugatra, Galway-be, az Atlanti-óceán partján elterülő kikötővárosba, mely 2020-ban Európa kulturális fővárosa volt. Izgalmas volt végigsétálni a város központi utcáján, betévedni 1-1 ajándékboltba, ahol az eladók szívesen szóba elegyednek a külföldi vásárlókkal. A világítótorony, sajnos zárva volt, de az erős szél ellenére is sok időt töltöttünk az óceán partján. Majd a várost átszelő romantikus csatornák mentén eljutottunk Galway székesegyházához is. Fényképezkedtünk Ed Sheeran dalában szereplő Galway Girl szobra mellett, ill. megtaláltuk Oscar Wilde szobrát is. Természetesen itt sem maradhatott el, hogy bekukkantsunk 1-2 pubba.

Utolsó délután az Athlone-tól kb. félórányi utazásra található Clonmacnoise-ba látogattunk el. Szent Kiarán 544-ben alapította a kolostort, mely Írország egyik legfontosabb tanulási és vallási központjává nőtte ki magát. Az épület romjait az elmúlt néhány évtizedben helyreállították, és a mai komplexumban látható egy székesegyház, kilenc templom, két torony és három nagy kereszt, valamint az írországi kereszténység legkorábbi éveiből származó sírlapok maradványai. A látogatóközpontban láthatók az eredeti faragott keresztek, köztük a híres 10. századi Szentírás keresztje, homokkőbe faragott bibliai motívumokkal.

Visszautazásunk napján a szállodában elfogyasztottuk reggelinket, mely nem nélkülözte a híres English breakfast egyetlen elemét sem. A transzferbusz a dublini reptérre vitt bennünk. Mivel repülőnk csak este indult, úgy döntöttünk, pár órát eltöltünk a fővárosban. Térkép segítségével kis csoportunk felkereste a nevezetességek nagy részét, rengeteg fénykép készült. Többek között meglátogattuk a híres Temple Bar negyed 1-2 kocsmáját, belehallgattunk a zenészek dalaiba, elcsodálkoztunk a pubok kora délutáni zsúfoltságán, a Grafton Streeten, mely Dublin Váci utcája utcazenészeket hallgattunk, átsétáltunk a Liffey folyó hidjain.

Természetesen az országgal való ismerkedés és a nyelvgyakorlás mellett ennek a hétnek a fő célja az volt, hogy meditációs és légzéstechnikákat sajátítsunk el, melyekkel sokat tudunk tenni saját és tanítványaink fizikai és mentális egészsége érdekében.

Trénerünk Clare Bassett volt, aki angol nyelv- és irodalomtanárként dolgozik, mellette jógafoglalkozásokat és meditációs tréningeket is tart. Minden foglalkozáson végeztünk különféle légző-, vizualizációs és meditációs gyakorlatokat, egy alkalommal jógáztunk is. Ezeknek gyakorlatoknak a célja, hogy stressz, aggodalom esetén hogyan találjuk meg az egyensúlyt és a kontrollt, hogyan segítsük a figyelmet koncentrálni saját magunkra és saját jóllétünkre. A hét során nemcsak átéltük, hanem mi magunk is megtanultuk ezeknek a gyakorlatoknak a vezetését. Utolsó nap előadtuk projektjeinket, azaz kiválasztottunk egy jellemző iskolai szituációt, ami kapcsán minitréninget tartottunk a kurzus többi résztvevőjének.

A mindfulness angol szót magyarra általában tudatos jelenlétként vagy éber figyelemként szokták fordítani. Alapvetően arra a folyamatra utal, amikor figyelmünket szándékosan és ítélkezésmentesen a jelen pillanat tapasztalatai felé fordítjuk, s a pillanatnyilag észlelhető belső és külső tapasztalatokat tudatosítjuk.

A tudatos jelenlét három szintjét a testi érzékelés (öt érzék + testi érzetek), az érzelmek és a gondolatok jelentik. A gyakorlás során bejártuk ezeknek a tapasztalatoknak a testi és tudati tereit, és azt is megértettük, mi a kapcsolat az egyes tapasztalatok között. Ezek a tapasztalatok egy végtelen kapcsolati hálót alkotnak, teljesen „összegabalyodnak” egymással, ám az intuíció sokszor segít benne, hogyan tapasztaljuk meg ezt az első ránézésre kaotikus rendszert.