10. évfolyamon a tanulók Berzsenyi Dániel elégiáival foglalkoztak. A pandémiás helyzetről kellett élményeiket leírni az éppen tanult irodalmi stílusban.

ELÉGIÁK

AKROSZTIKONOK

SZÖSSZENETEK

 

ELÉGIÁK

Szabó Enikő

Hagyj el, óh Vírus! Hagyj el minket!

 

Hagyj el, óh Vírus! Hagyj el minket,

Mert így elveszítünk mindent.

Ha nyolcat üt az óra

Haza kell érnem,

Különben rendőrbácsi

Kiadja vétkem.

 

Béborult az élet vidám álorcája,

Sötét idők jöttek az országba.

Nincs vidámság, nincs öröm,

Csak a magány, barátok nélkül

Mit ér e világ.

 

Határidők határidők hátán,

Rosszul leszek a sok házi feladat láttán.

Minden nap ugyanolyan,

Felkelek, s gépezek,

Ha kedvem tartja,

Még a boltba is elmegyek.

 

Online suli, online matekok,

Bár ne lennétek,

Jobban értetted órákon,

Mikor a vektorokat vettétek.

 

Versemnek e versszakával

végéhez is érek.

S most egy pillanat alatt

Nyugovóra térek.

 

 

Krajczár Szonja

Tél van

 

Tél van, szürke hideg tél.

A madár sem repked, mert már ő is fél.

A szél fúj, rezegteti lelkem.

Oh! Miért van ez most bennem?

Hiányzik minden: a fák, a társ, a barát,

Ha lehetne, most el is szöknék akár.

De megvan minden, itt van nekem a család,

Ennél többet nem adhat e világ.

 

Írom ezt a verset, megszállt az ihlet,

De nincs ilyen hangulatom, ami engem illet.

Én szeretem az online-t, így el is lennék akár.

Persze azért hiányzik minden:

A fák, a társ, a barát.

Ülök a gép előtt és nézek.

Nincs szó, nincs beszéd, nincs ének.

Szomorú az idő is, nézem az esőt,

Úgy érzem, szívembe beleszúrt most egy tőr.

Nézem a telefonom, benne a képeket,

Képeken arcok, bennem sok érzelem.

Hiányzik a barát, a beszéd, a sírás,

Úgy érzem, megszerettem az írást.

Ugyan nincs iskola, nincs busz, nincs bejárás,

Tanárok kímélhetnének minket, de nem lehet elvárás.

Én szeretem az online-t, így el is lennék akár.

Persze azért hiányzik minden:

A fák, a társ, a barát.

 

 

Vocelka Virág

2020, te álomromboló

 

Az év, amit mindenki úgy várt: 2020

Sok remény, megvalósítandó álmok, célok...

Mindennek keresztbe tett a vírus.

Ezek a korlátozások, már oly sok.

És lám, most minden nap otthon vagyok, kitartok.

Vágyakozva gondolva a múltra.

Olasz tengerpart.

Hullámzó óceán.

Úton a repülőn Londonba menet.

Milyen gyorsan eltelt!

És lám, most a borús őszi egyhangú napokon

vágyakozva gondolva a múltra kitartok.

Iskolába menet a kedvtelen hétfői napokon tudtam,

hogy a barátaim várnak.

Most sok teendővel a Classroom vár csak.

2020 jól figyelj, Te nyertél, beismerem.

De már elegem van, búcsúzom. Gondjaimat itt hagyom.

 

 

Káldi Botond

Levél a Karanténhoz!

 

Kedves bezártság, nem szívesen látlak újra,

Márciusról emlékszem még rád, mikor szintén bezárt a világ.

 

Oly jó lenne elmenni itthonról,

Csavarogni a városban.

De ez álom marad,

mint az, hogy maszk nélkül legyünk a boltban…

 

Óh, otthon töltött idő,- elrepülsz mint végtelen szárnyas,

Béborult az élet vidám orcája-, és ez nekünk 2020 nagy hibája,

 

Kedves bezártság, bárcsak ne látnálak újra,

De tudom, hogy egyszer vége lesz, vagy életem képe marad ez?

 

 

Gönczöl Dzsesszika

Útelágazás

 

Ma újra félve mondod ki: keresztény,-

Száműzött lett Jézus, nincs friss oxigén,-

Fájdalmasan kúszik a hajnali napfény,-

Rongy mögé száműzve az egyedi, az én.

 

Nincs ölelés, nincs puszi, gyanús a sütemény,

Börtönné vált az otthon a jövő küszöbén.

Retteg a gazdag, fél a szegény,

Egy tűnő világ romjain, a semmi peremén.

 

Nem maradt másunk, csak a halvány remény…

Vajon elég lesz-e, hogy kitartsunk, te meg én?

Örök sötétség vár? Vagy felragyog a fény

A végtelennek tűnő alagút végén?

 

Bognár Máté Gergely

Mint a villámcsapás…

Mint a villámcsapás március idusán,

Megjelent a járvány életünk színpadán.

Megállt a világ, megdermedt minden,

Ott álltunk rémülten, idegen bilincsben.

Maradj otthon, ne menj oda, vigyázz!

Orvoshoz semmiképp se, csak tárcsázz!

Arcunk elrejtettük, és nem fogtunk többé kezet,

Nem járunk már össze, azt sem lehet.

Nincs magyarázat, csak találgat a világ,

Kétségbeesve keresi magában a hibát.

Fékezhetetlen a kórság, ennyi biztos csak,

És az, hogy mit szerettünk, mind tiltottak.

Egyre több a gyászhír, és jön a vész közelebb,

Vége mikor lesz? Lesz-e a világ még szebb?

Nincs már színház, mozi, nincs óvoda, iskola,

Kinyit-e még valaha a kultúrák otthona?

Arcot látni vágynék, mosolyt vagy grimaszt,

Érezni akarom azt, hogy kézen ragadsz!

 

AKROSZTIKONOK

 

Balogh Flóra

Várjuk a csodát!

 

Boldog ünnepek elszálltak tova,

A karácsony szelleme elillant ... hova?

Talán a vírus miatt távozott hamar,

Tegyünk hát érte, hogy ne legyen zavar.

Hogy is mondják az angolok nékünk?

YOLO azt jelenti, egyszer élünk.

Átgondoljuk kicsit a sorsunkat,

Ne várjuk meg, hogy mit hoz a holnap.

Yesterday? Ne nézzük, mi volt tegnap,

Szeretnék világot látni egy nap.

Zanzibárban jó lenne a parton megszállni,

Egyiptomban a piramisokat is megmászni.

Monte-Carloban egy milliót nyerni,

Olyan helyre elmenni, ahol nincs senki.

Rájöttem, a vírus egy jel arra:

Vigyázzunk jobban magunkra és egymásra!

Olyan csodás ez a világ,

Szeressük, és várjuk a csodát!

 

Temesi Mór

Gondolatok

 

Bezár a bazár, vége a dalnak,

Arasznyi percek lassan felfalnak,

Támolygok a géptől az asztalig,

Tészta van megint, szósz már csak alig,

Hiába üvölt az éhes kamasz,

Ypszilon generációs tavasz,

Átsuhanok az életen, ennyi.

Nem tudtam, s már nem akarok tenni,

YouTube kis hősök nyitják szét fejem,

S mossák ki onnan emlékezetem.

Zagyva beszéd, de engem érdekel,

Ezer szóval, lám, mennyit érek el.

Megold majd mindent este a Fortnite,

Olvad a rosszkedv jéghegye, Good Night!

Rohan a világ, kerget, menekül,

Vak szerencse, ha állok egyedül,

Olcsó öröm az álmok világa,

Spórol az, aki éberen játssza.

 

SZÖSSZENETEK

 

Dőry Ádám

Karantén Vers

 

Oh, hol van az arcod?

Maszk takarja most.

Hol van az életed?

Online térben létezem.

Messze-távol mindenki,

a városban sincs senki.

Jön a karácsony, szilveszter,

másképp, mint eddig,

csendesen.

 

Erdélyi Lili Adrienn

Az én karanténom

 

Hetek óta csak itthon ülök,

Telik az idő, de én majd bele őrülök.

S most jön a karácsony,

De így csak online lesz a családom.

Jó lenne kimenni élvezni a szépet,

Nem bírok így ki még egy évet.

 

Ám remegve lépek az utcára,

S a maszkot felhúzom barátaim orrára.

Az ölelés és a puszi elmarad,

Helyette csak a könyökpacsi marad.

Várom, hogy vége legyen,

És a félelem ne üljön a szívemen.